Jah amúgy elköltözött a blog, akit érdekel írjon a dodietook géméles címemre és szívesen elküldöm (vagy nem)

Életjel

Nah, hosszú idő után újra írok. Sok mindenről akartam írni, de akármibe hogy most nem fog eszembe jutni mind. Most már eléggé a finishben vagyunk, a nagyléptékű tervezések átváltottak "vigyünk szendvicset a gépre? Mit együnk Dublinban?" jellegű problémákra. Mindenesetre még sok mindent nem kerestem elő, hétvégén próbapakolás.

Közben táborszervezés is, kicsit izgulok - jó lesz-e ez a hármas is, Anglachel nekem kicsit olyan ismeretlen pont, persze ismerjük egymást évek óta, de mégse igazán. Remélem tudunk majd együtt dolgozni. Valamiért rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban. Amúgy tetszik a népkoncepciónk, úgy tűnik némi szerep is kijut idén, kicsit aggódom hogy lesz ez tomival, hogy fogja érezni magát... Remélem jól. Lehetne már tavasz, nagyon hiányzik már valami kis langyos, napos idő. Hogy érezzem, lesz nyár idén is.

Kötni tanulok. A kezdeti idegeskedés és földhözbaszási vágy után most már egész jól megy a sima és a fordított, mintával még nem próbálkoztam. Van kb 5 kiló fonalam, de egyik se olyan, amilyen keresnék, ez kicsit ilyen "nincsegyrongyomamitfelvehetek" effektus. A 3. fajtával végül kötöttem eddig egy tenyérnyi darabot, amolyan céltalafajtát, semmiresejót, gyakorlásképp. Szeretnék rajzolni vagy írni, de vagy ihlet nincs vagy... elsikkadnak a dolgok.

Pénteken Gergőország, várom már, hiányoznak az emberek. Igazából a valahova tartozás érzése hiányzik. Az hogy tudjam ők is úgy gondolják, oda tartozom. Szinte mint a víz, úgy hiányzik... Micsoda hülyeség, nem?:)

Beszélgettük egyik este tomival, mit csinálnánk ha akkor, abban a pillanatban megnyernénk a lottót. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ha ennyi pénzem lenne annyi mindenkinek tudnék segíteni... Aztán ki tudja ha tényleg megnyerném segítenék-e ténylegesen?

Update:

A korábbi szöveget lementettem, nem volt kerek, nem volt teljes, nem akartam úgy postolni. Nem tudom ismeritek-e azt az érzést, hogy "áh mégse küldöm el!"... De törölni se akartam :)

Más. Nem tudom hogy a tavalyi megasztár/csillagszületik/x-faktor volt-e jobb mint a korábbiak, de azon kapom magam hogy egyre több, számomra szerethető magyar nóta szól a rádiókban, zömével ezekből a műsorokból kikerült (kiesett :D) énekesektől. De lehet csak az én ízlésem változott, bár eddig se tudtam milyen is pontosan az én ízlésem.

Alkotás. Anyu varrt egy tök fasza egérkét a Zitának, én meg horgoltam neki egy sálat és egy sapkát, amin át lehet húzni a füleit :) Elégedett vagyok vele, szerintem nagyon jópofa lett. Aztán készült egy könnyű, nyári sál is, a tavaly vásárolt bélésnek szánt vékony halvány bézs anyagból. Anya beszegte, én mindkét végére horgoltam vajsárga bukléfonalból kis díszt. Tetszik, de mivel nagyon vékony, ilyen kis semmisál, csak akkor hordom majd ha jó idő lesz :) Tervezem hogy többet is csinálok, hátha lenne rá kereslet.

Egyre többet süt a nap, néha már tényleg azt érzem, tavasz van. És megint itt van ez a "görgetek magam előtt valamit" érzés, ilyen várakozó, tenniakarásos dolog. Talán ez az amiről Tamás is mindig beszél, a vágy a katarzisra, hogy valami egyre gyűlő, készülődő érzés után jöjjön valami lezárás, valami boldogító kiteljesedés (ejj ez de szép volt :,) ).

Volt pénteken Gergőország, ha azt mondom hogy a tervezett 11 helyett 1ig maradtunk, és alig akartunk eljönni, nagyjából sejthetitek mennyire éreztem jól magam. Bárcsak gyakrabban lenne részem ilyesmiben. Tomi is jól érezte magát (amíg volt sör :P), bár a végefelé kicsit passzív lett, ezen még dolgozni kell :D

Ha már a dolgozás. Az a helyzet hogy szeretek itt dolgozni, de nem jó itt nekem. Kevés a fizu, ellenben sok a bérlet (15.500 a kettő), messze is van és néha nagyon stresszes (bár most épp viszonylag nyugis, ha leszámítjuk azt hogy szombaton kiborultam és elsírtam magam az épület előtt, de ebben benne volt a túl kevés alvás is :D). De egyenlőre nincs jobb :)

Megint szeretnék sokfelé szakadni, annyi mindenkivel szeretnék találkozni, Rókával hónapok óta halogatom, Minccel is, Arisát is jó lenne meglátogatni Fehérváron, Rabynhoz is mióta át akarok menni tomival... Lenne már tavasz!

Teendők listája

Mert mindig mindent elfelejtek!

Nem olyan nagyon sürgős:
- Nyelvvizsgáért elmenni
- Diplomáért lemenni Jászberénybe
- Megtervezni az írországi utat, különös tekintettel az átszállásokra!
- Csomagolás megtervezése. 10 kilóba mi fér bele?

Elég sürgős:
- Lefoglalni a szállást Aran Island-en!!!
- Farsangra kitalálni valami értelmeset ruhát
- Ékszert válogatni hozzá
- Memóriakártyát venni
- Elmenni fogászatra a fájós fogammal (:( )
- Összeszámolni milyen pénzeket kell még mozgatnom és hova.

Úgy bizony kevés a nap 24 órája hogy az ember mindig mindent elfelejt, és összetorlódnak a dolgok... tomi gépe halott, az enyém nyűglődik... Lehetne már egy hét pihenés, nyugalomban...

Emberekről, vámpírokról

Tegnap lement a Presonae non gratae, azaz a gillz által szervezett Vapire Live. Az általam megszokottól eltérően nem Malkávot, hanem egy Tremere-t vittem, mivel gillzre bíztam hogy mit akar adni. Én nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett az érdeklődő, mégis kicsit hűvös és elzárkózó Tremere novícia szerepe és jók voltak a "társaim" is, a szintén novíciust játszó Dani és az ostorozó szerepét élethűen hozó Gergő. Komolyan, voltak pillanatok mikor Gergő úgy állt meg mellettem hogy egy ütemet kihagyott a szívem. Persze volt rejtegetnivalóm, nem is kevés - egy buli mámorában szárazra szívott és káinitává emelt lány atyja voltam, de ezt sikeresen eltitkoltam egész este. Voltak pedig nagyon necces pillanatok, és talán ha nem tereli el annyi minden a figyelmüket akkor a társaim is rájöttek volna. Nem terveztem pókerarcú karit vinni így igyekeztem hogy mindig meglátszódjon rajtam a zavar ha úgy hozta a helyzet. Amikor odaállítottak elém, hogy mivel csak én ismerem a Vér Ösvényét így nekem kell megállapítanom a Gyermek generációját, klánját és azt, hogy diablerizált-e már. Hezitáltam mielőtt felhajtottam a vért, sőt, mielőtt bementünk a fürdőszobába elvégezni a rituálét még oda is szóltam Alew karakterének hogy "Most fogok nagy bajba kerülni, Lázár", de valószínűleg nem hallotta meg. Vicces jelenet volt kimenni gillzzel, aki persze tudta hogy a Gyermek az enyém és ott nevetett hogy "hát igen, gondolom nem lep meg hogy 11. generációs Tremere, még nem diablerizált". Visszamentem, elmondtam a fiúknak is. Hát meg voltak lepve. Mikor Gergő mondta hogy "Én biztosan nem tettem, és nem is tudom ki volt" Dani rögtön rávágta hogy "én sem", én viszont csak hümmögtem, de ez sem tűnt fel nekik. Nem hazudhattam a feletteseimnek viszont túl gyáva voltam mindent bevallani. Később megkerestek, hogy egy újabb rituáléval állapítsam meg hogy kettőjük közül melyikük vérére hajaz jobban a Gyermek vére. Nah itt némiképp röhögtem a markomba és nem álltam meg egy összemosolygást gillzzel - ilyen szerencsém nem lehet, hogy én vagyok a helyszínen az egyetlen aki lebuktathat engem! De így volt. Miután elvégeztük a rituálét megint kimentünk gillzzel aki itt már tényleg nagyon vidám volt :D Közölte hogy hát nyilván egyikük vérére sem hasonlít. Mondom jó, megmondom nekik... de megállított: "Mondhatnád azt is hogy valamelyiküké". Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy azért ez mégis, aztán számot vetettem, melyikük az, akihez inkább köt valamiféle hűség... és Lázárt választottam (utólag persze kiderült hogy hiba volt :D). Amikor visszamentünk vagy egy percig hallgattam, uh Gergő megkérdezte: "Nos, Eszter, melyikünkére hasonlít?" én pedig nem szóltam semmit csak felpillantottam rá. Egy szót se szóltam, mégis azonnal elhitte. És kb itt meg is úsztam az estét :D Nyilván kb addig míg elérünk a kápolnáig (Kápi xDDD), de a többit ráérek később kitalálni :D Persze kiderült hogy mindenki görény, mindenkinek vaj van a füle mögött... Az este további részében már inkább csak beszélgettem, nem nagyon történt említésre méltó esemény.

Hihetetlenül intenzíven hatott rám ez a dolog, néha vannak ilyen események, amik után úgy sóvárgok egyes emberek társasága iránt mint valami éhező. Amúgy is van pár ember akit szívesen megismernék kicsit jobban, de azok a falak... Nyilván vannak is, meg én is odalátom őket, vagy magasabbnak látom ami amúgy is ott van... Nehéz ez így. Nem arról van szó hogy szeretnék ahhoz a "klikk"-hez tartozni, mert eleve nem hiszek az ilyen klikkek létjogosultságában, de nem látok nagyon más utat hogy valahogy szóba elegyedhessek velük. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok rájuk. Tökre lehet hogy korántsem annyira érdekesek mint amilyennek kívülről látszanak, de akkor is tudni szeretném...

Megint chatelünk...

...ezúttal apuval :D

Én: Hol az apa okos feje? :D
Apa: Néha nem tudom!
Én: :D Van-e otthon kenyér? Jön ma a tomi is! Ha nincs, veszek.
Apa: Már kérdezem!
Én: Éjjen éjjen
Apa: One
Én: zsírosdeszka. Szeretlek igencsak!
Apa: Lilahagyma?
Én: Mi a kérdés veleje?
Apa: Tudsz hozni? 1 pár kéne. Azaz 2 db.
Én: Majd bevetődünk tomasszal a maccsba.
Apa: Tomi eszi a hagymalevest? Nem fokhagyma!
Én: Múltkor ettem náluk, gondolom eszi.
Apa: Hagggggyá dógozni!
Én: Elnézését kérem uraságától tisztelettel!
Apa: Na azé!
Én: <3

Meglepően gyorsan gépel ahhoz képest hogy _állítólag_ technikai analfabéta :)

KÖMT

Most hogy kipuffogtam magam a tolkienhun és végső soron nem baszott le nagyon senki, leírom milyen is volt a kömt, ha leszámítjuk a végét (Számítsuk le, bár vicces hogy azóta is bűntudatom van h "hamar" eljöttem míg a többiek 5ig ott voltak).

Nem találtam a helyem. Ez nagyon rossz volt, mert bár sok ember volt ott akit szeretek, valahogy nem volt sehol az igazi. Jó lett volna Narbékkal dumálni, és dumáltunk is, de az egész olyan rohanós volt mindig. Még mindig vannak társaságok, ahol egyénileg kedvelem az embereket, és jól el szoktunk lenni, de ha együtt vannak, együtt ülnek, kívülállónak érzem magam (Anyádiak). Végül is jó volt elautózni a Tescoba Tamással, azon gondolkodtam hogy mikor beszélgettem én vele utoljára a semmitmondó trécselésen kívül. Talán Gesztesen 3 évvel ezelőtt. Vagy soha. Semmi nagyon komolyról nem esett szó, de jó néha mögé látni az emberek kifelé mutatott arcának. Vannak emberek akik kedvesek velem, mégsem tudok mit kezdeni ezzel, mert bár szimpatikusak, én nem nagyon tudok úgy igazán őszintén barátságos lenni, hogy az illetővel még egy szót nem beszéltem úgy igazán face to face.

Össze-vissza beszélek, hmm?

Inkább benyomások maradtak meg a kömtről mint igazi élmények. Nem volt katarzisom, sokszor tengtem-lengtem.
Anglechelék gyerekei aranyosak, majd egyszer én is ilyen akarok. Csak lehet hogy fiúban.

A konyha, az jó volt. Ott mindig volt mit csinálni, éreztem hogy hasznom van, még akkor is ha morogtam hogy miért csak ennyien, miért nem segítenek, jó volt. Rabyn, szeretlek. Minden sallang nélkül.

Voltak jó pillanatok, nyilván, hiszen nem rossz emlékként maradt meg a KÖMT, csak valami zavarosság vegyül az egészbe. Mintha rossz lenne a vétel.

A hamburger, az valami isteni volt. Kár hogy ezért Zebegénybe kell menni.

Hiányzik valami, és nem tudom mi az. De most rossz nélküle, és idegesít hogy rossz :D Hogy megint ki-tudja-mikor tudok összehozni valami értelmesebb talit.

Tényleg kellenének azok a közös főzések amiről Galccal beszéltünk és amilyen egyszer Rabynnál is volt. Az valahogy nekem nagyon megmaradt mint emlék.

Hát, ennyi. Bocs.

Még mindig a luvluv-é a szó

Akinek uncsi, lehet lapozni, van ott korábban sírás rívás, depresszió is, de én azért leírom amit akartam :)

Tegnap spontánrandink volt, nekem ez egészen szokatlan, hogy egy találkozás nincs napokkal előtte lefixálva, átbeszélve, eltervezve. Csak összefutunk, együtt vagyunk. Az apropója a legkevésbé sem romantikus, nem jött meg időben a bérlettérítés (az a cemende megye, he!) és tomi felajánlotta hogy ad kölcsön míg megjön a fizum, ugyanis tegnap volt az Áron szülinapja (34. Hogy lehet 34? Csak tegnap adtam neki a 20. szülinapjára valami gagyi rajzot...) és nem tudtam volna ajándékot venni neki. A vége az lett, hogy vaterán rendeltem valamit, de találkoztunk hogy adjon pénzt, és akkor ha már, elsétáltunk a  Pólusba és megvettem Bori nevében is az ajándékot, nézelődtünk, nevetgéltünk, szörnyülködtünk, aztán sétálgattunk, ettünk egy gyrost, aztán én kitaláltam hogy fagyi _kell_. Tomi elnavigált egy fagyizóhoz. Ettetek már 450 Ft.-ért fagyit? Én se, de belenyaltam, és erős a meggyőződésem hogy megér annyit. Brutálisan finom volt a kékáfonya. Én "meleg" tiramisut ettem, ami tulajdonképpen egyszerű tiramisukrémet jelent némi piskótával benne, de _brutálisan_ finom volt. Komolyan, ha nem lettek volna annyian körülöttünk, _nyögdécseltem volna_ a gyönyörtől, olyan jó volt.  De a legjobb a kézenfogvamászkálás volt, a beszélgetés és az egész helyzet spontaneitása. Jó ez az egész, akkor is ha néha megharagszom vagy vitázunk.

Minden jel arra mutat hogy boldog vagyok. ÉS holnap szülinapom is lesz :)

Olyan nagyon kár

Szeretem az őszt. Tényleg. De vagy várhatott volna még egy kicsit, vagy lehetne sokkal ideálisabb ősz. Napsütéssel, kabátos langymeleggel, vörösbe-sárgába borult, levélhullató fákkal. És csak semmi eső! Annyi mindent csinálnék még, andalogni akarok, sétálni, kisvasutazni, egyáltalán!

Van csizmám, van sapkám is, és lesz kézmelegítőm és nyakmelegítőm. Jóság.

És jó, olyan nagyon jó meleg takarók alatt összebújva nevetni, és látni a másik szemében ahogy tükröződik a te szemedben hogy élni jó. Olyan nagyon. Talán már túl jó, néha eszembe jut, hogy valaminek jönnie kell, túl szép ez így. Valami okvetlenül történni fog.

De most, hogy szépen fogalmazzak, leszarom :) Minden kéznyújtásnyira van, nem kell hetekkel előre tervezni, nem kell mindent hétvégére tenni. Mintha felrobbant volna kicsiny, szűk világom, és milliárdnyi lehetőségként szóródott volna szét az univerzumban.

Rákaptam az orosz írókra, Éjszakai Őrség, Nappali Őrség, Alekszandra és a teremtés növendékei. Más az ízük, a hangulatuk, van bennük valami hamisítatlanul balkáni.
Egyszer oda is el kellene menni. Nem Moszkvába, vagy nem feltétlenül :) Ha végeztem a többi Őrség könyvvel (még 3), Drizttet fogom megkérni hogy ajánljon valamit :)

Legyen szép napotok!

Anya csak egy van

Anya: Hétvégén a rohadék fagyasztót segítesz kipakolni?
Én: ööö aha :)
Anya: Hát nem rajongsz a dologért!
Én: ki rajongana? :D Te se rajongsz :P de veled nekem minden perc GYÖNYÖR!
Anya: Hü........e
Én: én is szeretlek :D

Kommentár nélkül, mert most kaptam

Tervezni jó!

Remélem ezek a tervek nem mennek úgy füstbe, mint sok sok korábbi, amiket BK-al terveztünk. Azaz, inkább csak én, ő aktív "leszarom" hozzáállást tanúsított. Nem erőltette meg magát hogy lelkesnek látszódjon :D

Viszont tomi lelkes, és ez jó. Mert így elhiszem, hogy lehet is belőle valami, akkor is ha fél év távlatába nézünk előre. Persze addig még rengetegsok minden történhet, de ezt most igazán akarom, elhiszem hogy lehet, és az már félsiker.

Merthogy ha minden igaz, és nem üt be semmi, akkor márciusban Írországba megyünk pár napra tomival. Szent Patrik nap körül akarunk, azaz én, neki szerintem mindegy :D Buzgok a lelkesedéstől, szállásokat, repülőjegyeket nézek, lemeózok ismerősöket (emlékeztető: Nyüfivel fel kell vennem a kontaktot, kinek van száma hozzá? Vagy néz ő fácsét?) és fecsegek locsogok tominak. Tényleg, iggazán jó lenne. Persze így síelés kilőve, ami azért vicces, mert úgy gondoltam hogy arra se lesz biztosan pénzem, pedig az még olcsóbbra is jönne ki mint ez. De ez Nagyálom és az ilyeneket valóra kell váltani ha van rá lehetőség.

Tegnap tominál aludtam, ez a reggel jobban sikerült mint a múltkori, akkor kicsit nyűgi voltam. Persze az ébresztőt most is lenyomtam, még vagy fél órát lustálkodtunk a paplan alatt, aztán én még tovább, míg tomi kávét csinált. Minden reggel el tudnám ezt viselni, akkor is ha cserébe kapkodni kellett és sietni az indulással miután lementünk. Jójez.

MTT-sek meg hiányoznak, Drizzt nem válaszolt fácsén a csütörtökre, nemtommivan. Rabyn átjött szombaton, hozta a receptkönyvet meg kicsit beszélgettünk. Szeretem a csajszit, mindig rá kell jönnöm. Galccal is kéne talizni, Narbbal is 2 hete beszéljük hogy be kéne menni a Karmazsinba... Hajh, olyan sok időm van, mégsincs :D

Luvluv

Ritkán kap az ember olyan sms-t, amiben az van hogy "Ma különlegesen szép voltál!".

Néha elgondolkodik az ember

Mármint úgy komoly dolgokról, mert én is szoktam ám komoly dolgokról gondolkodni. Most pl azon, hogy néha bizony szar ember vagyok én is, mert sokkal könnyebb egy "nyeh" hang kíséretében továbblépni ha valaki nem nyílik elsőre, meg leírni annyival hogy "jaj nincs időm találkozni". Most valaki szarban van, akit szeretek. Nehéz kimondani, mert nem egyszerű ez az egész, kavargó és furcsa volt a kettőnk viszonya mindig is, de igazából tényleg szeretem, még akkor is ha más perspektívából akár utálhatnám is. De valahogy sosem tudtam. És bár voltak dolgok, néhány mocskosabb is, amikor igazán szarban voltam mellettem állt, és ha az kellett pofán is vágott párszor. És most nem tudom mi a gond, de valami nem jó, és én segíteni akarok, de nem tudom hogyan. Nem akarom ezt most hagyni elúszni. Olyan sokszor vontam vállat és kentem az időre.

Egyébként meg nyugis vagyok. Rájöttem ugyanis hogy mi volt a bajom. Hogy azt vártam, ami volt, a magam számára felépített kis álomvilágot ami romba dőlt áprilisban, és azóta sorra kaptam a pofonokat hogy mekkora egy naív picsa voltam, mennyire nem láttam a fától az erdőt.

("Csoda van")

Hogy nem lehet két embert egyformán szeretni, és nem is kell. Én is más lettem, sokat változtam azóta, máshogy látok jó pár dolgot. Nem biztos hogy ez a jó út, amin járok, egyáltalán nem biztos. Lehet hogy irgalmatlan bukta lesz a vége, de nem akarok nagyon előre tervezni, nem akarom ki-simsezni a jövőt, ahogy T.-nél, mert az nem jó. Csak egyszerűen jó most ez így, és én megélem ezt a jót és nem görcsölök a mi lenne ha-n.

Majd lesz valami, olyan még sose volt hogy ne lett volna semmi :)

Az a baj...

...hogy még mindig nem értem haza. Jó volt ez a kis szünet, de most már mehetünk vissza. Viccnek is rossz, hogy vége! Holnap szervezői 3/4 9? Tegyetek félre kávét!

Komolyabbra véve a szót, tényleg nem sikerült még felfogni hogy jövő nyárig nem lesz tábor, nem lesz még ilyen. Rettenetesen hiányoztok, de még nem fáj, mert nem hiszem el hogy ki-tudja-mikor látlak legközelebb. Napközben azon kapom magam hogy elmosolyodok, mert eszembe jut egy kép, egy dal, egy mozdulat, valami Szanticskáról, az első esti mulatság a fényekkel, a lampionok a fákon.

Aki nem volt ott nem tudja milyen üres volt a falu utolsó este vacsorához menet.

Szeretném elmondani milyen volt, hogy mennyire varázsos, mennyire valósabb mint most bármi. De nem megy.

Én most elindulok s csak a virradattal térek vissza
Az utaknak így tetszett, hát menni kell!

Holnap tábor. SÚ-nak még sikerült egy olyan privit rittyentenie így indulás előtt amitől teljesen bezsongtam. Pedig körülleng tomi parfümjének illata és még érzem a keze melegét a bőrömön, nehéz így ráhangolódni. 13 nap, nagyon hosszú lesz. Nehéz mert akarok is rá gondolni majd sokat, meg nem is, mert jó lenne szívvel-lélekkel ott lenni.

Nekem most _jó_. Ha belegondolok, talán évek óta nem volt ilyen jó.

Hát akkor... augusztus 2.-án jövök. Galc, majd értesíts! Minc, várunk titeket!
Arisa neked meg jó utat. Vigyázz magadra nagyon :)

Többiek: rólatok nem tudtam h olvastok, sunyi bagázsnak nem jár üzenet!!

Mmmmm :)

Rövid hétvége volt, de jó. Kaptam tiramisut, mert egyszer megemlítettem, hogy szeretem. Kurvacuki! *olvadoz*

Eddig úgy vártam a tábort, tényleg, de most kicsit... Mondjuk mehetnénk másnap.
Még mindig nehéz elhinni, elfogadni, megnyugodni. Hogy most már minden oké.
Nehéz lesz ez a két hét, nagyon megszoktam hogy egész nap beszélünk. Kéne váltanom valami 100 ingyen sms-es tarifára mert ez így kissé horror, megkaptam a múlthavi telefonszámlát, valami 98 sms, ebből kb 80 neki. Námlászezígyjó.

Meg a kutyák is szeretik.

:)

Rajtad meg már csak kínosan göcögni tudok. Szinte sajnálom hogy időt vesztegettem egy _ilyen_ emberre.

Kérem kapcsojjákki

Nem tudok mit írni. Ez van.

Be vagyok szarva, és közben jó is. Hmm.

Kockacukor

felállok az ágyon a párnát
falhoz vágom és azt ordítom
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor

Dübdürübb

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

/Juhász Gyula/

Ha a fagyi visszanyal

"Van úgy hogy reccs és nincs ki megragassza"

Piff paff dirr durr csirr csörr. :)

Minimum egy érdemrend

Vagy valami hasonló, mert én vagyok a legbátrabb kisegér, komolyan, Mickey meg Jerry hozzám képest lópikulacintányér. Meg mellesleg mennyire el lehet beszélni egymás mellett. És a pallón egyensúlyozni ugyan baromi felszabadító érzés, szeretekaszakadékszélénállniimádok de azért jó lenne már valami biztos pont. És már csak 4-et kell aludni, és Líthas és nyár, és erdő és annyira várom, istenem, csak jó legyen, most nagyon kell. Igaza van Mincnek, annyira nagyon nyár van, és kicsit rossz, hogy nem olyan mint eddig, jó lenne egész nap ráérni és menni. Minc, kéne talizni, régvoltmár.

Most úgy érzem valami hihetetlen energia feszeget belülről, ennek vagy gigantikus örömmámor vagy eget rengető sírás lesz a vége :)

Vurstli

Még nem tudom hogy ez egy ringlispíl vagy csak egy libikóka, de az biztos: ha leesem megütöm magam. Kérdés hogy mennyire :)

Fasse tuggya!

Najó, mos'má lassan le kéne állni a fél12-ig fennlevéssel, mert ma reggel már alig tudtam magam összekaparni emberré. 10 körül szépen illedelmesen elköszönök wowból hogy na, alcsi... Aztán xfireön tolom a csetet még másfél-két órán át. ma korán fekszem.

Ma nem jó semmi. (nem, nem mondom el.)

Hajnali fél2-ig beszélgetni jó

Még akkor is ha most kissé mosottfos vagyok. Tegnap megint kicsit nem volt jó, kicsit elgyengültem, de erős leszek ígérem, próbálom. Hívtak melóhelyről, hogy hát hol vagy én éppenséggel. Mondom hát éppenséggel itthon, mivel Erzsike elcserélte a mai délelőttöt délutánra. Hát Erzsike sincs benn. Erősen féjlszagú a dolog, de hát nem én fogok bebattyogni hirtelen, meg tényleg meg lett beszélve, még direkt rám pirított Erzsike hogy ugye nem felejtettem el hogy délutános vagyok, és hát persze h rohadtul elfelejtettem, uh ma kimarad Naxx 25 próba és különben is nyű. És egy "önsegítő" könyvből megtudhattam hogy én biza "tárgyaló" típus vagyok, tehát röviden összefoglalva élhetetlen vadromantikus álmodozó, aki a világon mindennél jobban vágyik arra hogy szeressék. So semmi újdonság, csak amit eddig is tudtam :)

Durva álmaim vannak. Le kéne szokni az alvásról :D

Egyébkén meg jó. Még nemtom, de... áh ezt ide nem lehet leírni :D Sehova se lehet leírni. Nagyon le leszek baszva :D

Nézőpont kérdése...

... hogy sok minden történik, vagy épp semmi. Néha túl sok, néha meg fájón kevés. Kicsit csak úgy sodródom, mindig van valami, de semmi sem az amit igazán akarok, vagy nem is tudom. Sokszor eszembe jut az a korábbi élet, olyan messzinek tűnik. De igyekszem csak a jóra emlékezni, és nem aggódni túlságosan Érte. Sem jogom sem okom nincs, vagy nem lenne szabad hogy legyen, de ez is olyasmi amit nem tudok egy gombnyomással kikapcsolni.

Olyan, mint a vihar előtti csend, feszült és várakozó, csak nem tudom mire várok.

Megvan a gép, de betegeskedik, le-leáll túlmelegedés miatt. Most tomi igyekszik segíteni, 5 percenként kap szívrohamot hogy mim nincs meg mi hogy van :D

Szavakkal kifejezhetetlen...

...hogy mennyire szarul aludtam. Több szerencsétlen körülmény összjátéka volt, úgymint a délután négykor elkortyolt kávé és a fájó láb-fenék-akármi, amitől egyszerűen nem tudtam kényelmesen elhelyezkedni. Most mindenem fáj, a vállam, hátam, etc-etc. Nyű! De van eprem és van banánom is uh juhé! Legyen má' délután. Galcozok és az jóság!

A postás egyszer csengetett, de akkor nagyon

Megjöttek az alkatrészek ^^ Sosem gondoltam volna hogy azt fogom mondani egy videokártyára hogy cuki, de ez határozottan az. Meg szép. És imádom ^^ Már csak össze kéne szerelni valahogy :P De memória úgyis csak holnap lesz bele :/

Amúgy vasi pecsenyét csinálok, azaz valami egészen hasonlót :D Húsos napom van, de csak tarja volt itthon, méghozzá elég zsíros meg mócsingos uh mire megtisztítottam lett egy csomó kissebb húsdarabom. Kiklopfoltam, összenyomtam 3 gerezd fokhagymát, felöltöttem tejjel és beletettem a hust. Most várok, még kb 3/4 órát aztán kisütöm :)

Lúzer-e vagy?

Igeeeeeeen :) Reggel nem jött a busz az esőben, és mire leértünk a hídhoz kb spurizni kellett a HÉV-hez. Leszaladtam a lépcsőn, már berregett az ajtó, mondom nem baj, 3 lépés és elérem, nah, becsukta az ajtót és én abban a pillanatban HUSS... egy akkora seggest estem hogy öröm volt nézni. A HÉV vezető ki is nyitotta az ajtót szegény nyomorult ha már így összeverte magát had szálljon fel. Az egész helyzet nagyon mókásnak tűnt... amíg Szentendrén fel nem álltam az ülésről. Na azóta határozottan _nem_ mókás. Rohadtul fáj. Egyik munkatársam szerint farokcsont okozza a gondot, én csak abban reménykedek hogy nem tört vagy repedt, de állítólag így is fájni fog még napokig. Amivel az a gond hogy nem nagyon tudok járni :D 10 helyett 30 percbe telt felérni a hévtől mert kb olyan tempóval tudok közlekedni mint egy reumás nagymama. Állni se jó, hajolni nem is tudok. Ha ülök akkor nem fáj. Várok még hogy hat-e az algoflex forte, és ha nem múlik a fájdalom szerintem hazakéredzkedek.

Miért velem történnek mindig az ilyenek?

[kockaposztrész on]

Amúgy a tegnapi este fenomenálisra sikeredett. Fél8-kor indultunk Naxxban, és gyakorlatilag hurrikánként söpörtünk végig az instán. Jó volt a hangulat is, és egyetlen egyszer wipeoltunk, akkor is azért mert Thaddiusnál a két kisboss nem egyszerre halt. 10:53-kor pedig Kel'Thuzad is elborult. Igaz, ez csak 10 fős raid volt, de én először jutottam el a Bossig és baromi jó volt hogy Thaddiuson kívül minden elsőre halt. Minden rekordot megdöntöttünk kb. Alig tudtam elaludni, majdnem éjfélig fenn voltam még, pörgött az agyam mint a ringlispíl. Jó volt :)

[kockaposztrész off]

~~

Ez a nap olyan kibaszottul (majdnem) tökéletes, hogy sírni lenne kedvem. Hogy miért kell 'Ugocskának mindig igaza legyen?

"Élni! Az volna csak az igazi kaland!"

Ma mikor Szentendrén jöttem hazafele a macskaköves kis utcákon és a szél szanaszét cibálta a hajam, és pirosra csípte az arcomat, annyira de annyira éreztem hogy élek, hogy azt hittem mindjárt kiszakad ez az érzés a mellkasomból, és elrepül, ki tudja hová. Nevetve sétáltam a viharos szélben, és vésővel alig lehetett volna lekaparni a mosolyt az arcomról. Nem tudom mi volt velem, de a szél, a High and Dry a fülemben, és az hogy pár ember eszembe jutott akiket szeretek... Boldog voltam. Igazán. Már szinte nem is emlékeztem, milyen az :)

You'd kill yourself for recognition, kill yourself to never ever stop...

Egy részemet, igen.

A gép forog, az alkotó pihen

Nu, megrendeltem az új alkatrészeket a betegbe. A következők kerülnek megvásárlásra:

Alaplap: SAM2 AsRock ALIVEXFIRE-ESATA2 R 3.0

Processzor: SAM2 AMD Athlon64 X2 5000+ OEM

Videokártya:  PCIe MSI R4650-MD1G

És egyenlőre egy 1 Gb-os DDR2-es memókártya a Kingmax ajánlásával. Majd kell mellé egy másik is csak most csóróság van :)

Jóleszez jólesz :)

Csak ne kén újratelepíteni azt a fost. Deutálom.

Tegnap két szeretetteljes fenékbebillentést is kaptam, úgyhogy én most elindulok felfelé.

És kikerülöm az angyaltalpakat ;)

(Mióta felébredtem folyamatosan mosolygok. Fura :D)

"A szerelem olyan, mint a Starcraft"

xD

Még sem olyan színes az a luftballon

Nem fut a marci laptopján a Settlers 7 :( Azaz fut, de nagyon akad. Most szomorú vagyok. És szedem a 6-ot :P Még jó h másfél hónapja töröltem le.

Luvluv

"Én is nagyon szeretlek te kis hülye!"

Aztakrva :D

Már megint mit álmodtam baze :D Volt benne hegyről leömlő iszonyatos rettegnivaló vízfolyam, menekülés, gyerekmentés, halálra aggódtam magam a Bori miatt, volt focipálya, Marci elcserélte a telefonom valami űrkorszaki darabra amiben volt összeszerelhető normál méretű joystick (xD), ott volt Galc is aki bevallotta hogy terhes... Minden volt gyerekek :D

Olyan nagyon korán van T_T

Vagy lehet nem kellett volna tegnap fél12ig fenn maradni? :D Mindenesetre a tegnapi volt hetek óta az első igazán jó estém. ó volt a hangulat wowban, instáztunk is, jókat beszélgettem. Bár minden estém ilyen lenne, egykettőre kihevernék minden bút és bajt azt hiszem.

Azt meg, hogy fenn volt és még beszéltünk is, még emésztem. Egyenlőre úgy gondolom, jó. Nem fájt, nem sírtam utána, nem akadtam ki. Talán tényleg túlélem :)

Video kills the radio stars

Egész nap szerelmes-romantikus-gyerevisszahozzám számok mentek a rádióban.

fakksitt.

Letudtam végre ezt a telefonszervíz dolgot, a tegnapi nap örvendetes híre hogy én számoltam félre és még egy évig érvényes a garancia. Uh meggyógyították, cserébe elbúcsúztam az sms-ektől és naptárbejegyzésektől. Legalább már nincs mit nézegetnem önkínzásból :)

Am nem nagyon van semmi, telnek a napok, úszom az árral és várom a csodát, hogy kisüssön bennem is a napocska és minden egy varázsütésre rendbejöjjön. Tenni nem nagyon tudok érte, nincs erőm, fáradt vagyok.

Hmm

Tulajdonképpen 2x is megsértődhettem volna szombaton. Először mikor Jogo őszinte megdöbbenésének adott hangot hogy tudom mi az a flip-flop festés, aztán mikor feltételezte hogy fingom sincs a pókeres kifejezésekről :P

Úgy tűnik kedves, de tudatlan csajnak tűnök a szemében. Vajon másokéban is?

Azért _annyira_ nem vesébe vágó a dolog, nincsenek tőle álmatlan éjszakáim, csak a közelmúlt eseményeinek kapcsán szeretném tudni mások véleményét magamról.

Azt akartam mooondaaaniiii...

... hogy nekem van a legeslegjobbfej bátyám a világon. Mert szeret, mert támogat, mert nem hagy elmerülni a depiben és mert kölcsönadta a szupi laptopját hogy kockulhassak ha akarok :) Nagyon szeretem :P

<3 Marci!

Még mindig a kedvenc

Ide nekem Shakespearet, Pilinszkyt, Radnótit és Varró Danit... de ez még mindig nagyon. Velem jut eszembe, és a dohányzó-verses szekció, és annyira nyár és annyira Galadh amennyire - szeretném hinni - csak én ismertem annak. Minden sorát imádom :) Szeretlek, 'Ugocska.

víztükrön úszó felhőket néztem
kezemben tartottam a csillagokat
minden, mit láttam, az enyém lehet
de sehol nem találom mosolyodat

fűszálak közt kergettem a szelet,
napsugárra hintettem csókomat
felforgattam az úton minden követ
de sehol sem találom mosolyodat

örökre bezártam nehéz szívemet
kicsiny kulcsát messze hajítottam
már tűvé tettem érte az egész világot
de soha nem találtam mosolyodat

Mekkora kurva jó film már a Vasember? Meg kell nézni a 2-t is jéj.

Kidobtam a szárított rózsámat. Minden "mást" bedobozoltam és feltettem a polc tetejére. A karkötőt viszont nem találom.  Nincs ott ahova utolsó emlékeim szerint tettem. Két dolog lehetséges: Valaki elpakolta, vagy nem csak akartam levinni kanizsára h Tia elvigye oda ahol az ő nyakláncát javították hanem le is vittem. Végülis mindegy, mert úgyis a dobozban kötött volna ki, csak zavar hogy nincs meg.

Jó volt tegnap Fehérváron, vitathatatlanul jó. Bár az első 15 és az utolsó 15 perc nem annyira, a köztes időben kifejezetten jól éreztem magam és sokat nevettünk :) Rekordidő, kb 2 óra alatt jártuk be a nevezetességek egy részét, a fennmaradó időben meg ettünk, ittunk, beszélgettünk. Nem is tudom beszélgettem-e már egyáltalán élőben Jogoval. Lehet h nem :D Mindenesetre nagyon bírom a srácot és igyekeztem is tudatosítani benne h nekem hiába  nyomatja a "hát persze én ilyen olyan hülye vagyok" dumát. Ismerem mint a rossz pénzt. :) Ittam helyiérdekesség-vizet ami elég szar volt, mondjuk ha nem lenne más, nyilván meginnám. Aztán ettünk egy bődületesen szar vattacukort, komolyan a szívem belesajdult a csalódásba :D Alig vártam h elfogyjon :D Fehérvár szép. Eddig nem nagyon láttam belőle mást, mint az utat Arisáékhoz kb 2 verzióban, és évekkel ezelőtt az Alba plázát és egy könyvtárat DD-vel. Pedig tényleg nagyon szép, egy egész napot el tudnék ott bóklászni :) Az időjárás is kegyes volt, csak az odaút és a hazaút egy része volt kellemetlen, hazafele végül 3 kocsit kellett előremenekülnöm hogy csend legyen és nyugalom :)

Dr. J és Mr. H

Kicsit olyan, mintha kettéhasadt volna a tudatom és az egyik felére rácsaptam volna az ajtót. Néha még résnyire kifeszíti és zokog nekem egy sort, de alapvetően egészen olyan mintha nem is hozzám tartozna. Nem mondhatnám egyértelműen, hogy ez jó. Hiányzik az a másik fél, és minden ami hozzá tartozott. No meg így fél lábon... kicsit ingatag a talaj. Sosem éreztem még magam ilyen furcsán.

Na meg aztán hogy miket álmodok össze, az főleg nem ide való :D

"Van úgy hogy az embernek nincs elég köve."

Hmm.